TÁLTOS  ÉNEK

 (Írta: Hajdu Zazó)

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:

Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Világot bejárom széltében hosszában,

Igazat keresem minden kis zugában.

Nem lelem, nem lelem, nincs is rá reményem:

Kárpátok nemzete nem nőtt föl erényben.

Szellemek, szellemek, ősöknek szelleme,

Mutassatok utat, mit tegyek ellene.

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:

Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Látom már a jövőt, kitárult elébem

A múlt csarnokából, fényben úszó képben.

Ragyogó paripa, Táltos fehér lova,

Repülve száguld magas égbe tova.

Betakarja szárnya Földnek fényes Napját,

Attól válik Fénnyé, szórva arany pompát.

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:

Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Szellemek, szellemek, őseinknek lelke,

Tegyetek látóvá, jövendőt megfejtve.

„Hallgass reám Turul, táltosok utóda,

Szemedet megnyitom, légy jövő tudója.”

„Látomásod jelzi, nem hal el a fajta:

Alapozz a múltra s jövőt építs rajta.”

„Világod a Világ, mindenekkel benne,

Légy része része a Fénynek, ragyogással telve.”

„Magyar lesz a magyar, ne adja föl énjét,

Tudását megosztva őrizze erényét.”

„Éljen Földanyával igaz megértésben,

Védje a Természet minden kincsét ébren.”

„Egy az Isten, mindegy, hogyan is imádod,

Tisztelettel áldozz: Ő adta világod.”

„Istennek áldása kísér majd az úton,

Hogyha mindenekkel megbékélsz a múlton.”

„Látomásod való, nem álom vagy csalás,

Bőség várhat reád s nemzeti újulás.”

„De, ha vak gőgödben füled süketelne,

Ezer átok baja emésztene, enne.”

„Elpusztulsz e földről, se híred, se hamvad:

Elviszed magaddal ősi titkod s magvad.”

„Elfelejt a világ szempillantás alatt:

Volt valaha magyar, de az idő haladt.”

„Választásod Tiéd, nem szólhatok bele,

De a Fényt választva, itt van Isten keze...”

Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:

Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.

Ébreszd fel e népet Ura Mindeneknek,