Hogyan kell készíteni az íjat?
Részletek Dr Saxton Pope: Vadászat íjjal és nyíllal c. m
vébl
A hosszúíj virágkorából mindössze csak két íj maradt fenn. Ezek befejezetlen darabok, melyeket az 1545-ben elsüllyedt
"Mary Rose" hajóban találtak. A hajót 1841-ben emelték ki a tengerbôl és akkor találták meg a két félig kész íjat,
amelyek jelenleg a Towerben vannak elhelyezve, Londonban. Ezek 6 láb 4,3/4 hüvelyk /194,91 cm/ hosszúak,
markolatuknál 1,1/2 hüvelyk /3,81 cm/ vastagok, karjaik átlagos vastagsága 1,1/4 hüvelyk /3,16 cm/. Ezek a méretek
Badminton beszámolójából valók. Természetesen sohasem próbálták ki az erejüket, kb. 100 fontosra becsülték ôket.
A következô méretek az én "Öreg rettenetes" /Old Horribile/ nev
kedvenc vadászíjamról valók, mellyel igen sok vadat
ejtettem el. Szélessége a markolat felett 1,1/4 hüvelyk /3,16 cm/, vastagsága 1,1/8 hüvelyk /2,85 cm/. Hat hüvelykkel
feljebb a szélessége még mindig 1,1/4 hüvelyk, a vastagsága 1,1/16 hüvelyk /2,69 cm/. Tizenkét hüvelykkel a markolat
felett a szélessége 1,1/8 hüvelyk /2,85 cm/, a vastagsága 7/8 hüvelyk /2,21 cm/. Huszonnégy hüvelykkel a markolat
felett 15/16 hüvelyk /2,37 cm/ széles és 3/4 hüvelyk /1,87 cm/ vastag. A húrtartónál 1/2 hüvelyk /1,27 cm/ széles és 1/2
hüvelyk vastag.
Mielôtt bárki is kivág egy fát, mérlegelnie kell, van e hozzá erkölcsi joga. A tiszafa az istenek ajándéka és azért nô,
hogy íj legyen belôle. Ha azt látod hogy valamelyik fában egy jó íjat találtál, vágd ki! Ha kidôlt és szemeddel
megállapítod legjobb részét, úgy vágd ki belôle, hogy hasábod legalább 7 láb /213,3 cm/ legyen! Hasítsd szét a törzset
fa vagy vas ékkel úgy, hogy a kiválasztott rész 3-6 hüvelyk /7,62-15,24 cm/ széles legyen! Most ennek a hasábnak vágd
ki a középsô részét kb. 3 hüvelyk vastagon! Gondosan végezd ezeket a m
veleteket, ne tégy kárt a kéregben!
Ezek után tedd a hasábot árnyékba! Hamarosan szállítanod kell, f
részeld laposra a végeit, fesd be repedés ellen és
takard be zsákvászonba vagy ponyvába! Ha már otthon vagy, tedd ki a pincébe száradni!
Ha gyorsan kell elkészítened az íjat, akkor tedd a fát egy hónapra folyó vízbe, azután szárítsd árnyékos helyen újabb
hónapig és készen van a további m
veletre! Nem lesz olyan jó, mintha 3-7 évig érlelted volna, de jól fog lôni. Az nap
amikor levágtad a fáról, akkor is lône, de követné az íjhúrt és nem állna olyan egyenesen, ahogy megkívánjuk. Minden
bizonnyal nem úgy fogja elröppenteni a nyílvesszôt, mint egy levegôn érlelt fa.
A régi íjászmesterek azt mondják, hogy télen vágjuk a tiszafát, amikor a fehér részben nincs élet, vagy mint Barnes, a
Forest Crove-i íjászmester szokta mondani: "Nyáron vágott tiszafa a halál magvát tartja magában" Tapasztalataim
szerint ez nem egészen így van. Teljesen meg vagyok róla gyôzôdve, hogy a fa fehér része teljesen kimosható a fenti
módon.
Kemencében szárított fa nem jó íj készítésre. Túl merev. De ha egy hónapig árnyékban tartottuk, akkor elônyére fog
válni a meleg padlás. Azt a részét válaszd ki, amelyik vágás közben a kéreg felé hajlik! Mivel az íjat majd az ellenkezô
irányban kell megfeszíteni, ez a természetes görbület egyenesebb íjat fog eredményezni, vagy ahogyan az íjász
mondaná, a markolatnál reflexel kissé.
Ha nem tudsz 6 láb hosszú hasábhoz jutni, akkor egy széles hasáb kell, amelyik legalább 3,1/2 láb /106,6 cm/ hosszú.
Ebben az esetben ezt ketté kell hasítani és halfarok kötéssel kell a két darabot a markolatba erôsíteni. Céllövôíjnak az
elônyére válik, de vadászíjat soha ne készítsünk így!
A hômérséklet változások, a nedvesség és a kemény használat azt követeli, hogy egy darab fából készüljön. Nem
szabad törnie. Lehet, hogy az életed függ tôle.
Egy tiszafa íj legyen olyan hosszú, mint az íjász, aki használja, esetleg valamivel rövidebb. A mi vadászíjaink 165-170
cm hosszúak. Az íj súlya alatt azt az erôt értjük, ami megfeszítéséhez szükséges. Egy vadászíj súlya legyen 50-80 font
között. Nem szabad 50 fontosnál nehezebb íjjal kezdeni, viszont ajánlatos könnyebbel kezdeni. Egy évet végig lôve,már
a 60 fontosnak is tudsz parancsolni, ha elég erôs vagy. A mi átlag íjaink 85 fontosak. Van közöttünk olyan, aki tudna
vadászni 85 fontos íjjal is, de egy ilyen erôsség
fegyvert nehéz ellenôrzés alatt tartani állandó használat mellett.
Vannak tiszafák amelyek hasonló méret mellett erôsebbek a többinél. Minél s
r
bb erezet
és minél nehezebb fajsúlyú
a fa, annál rugalmasabb és aktívabb, és annál erôsebb az íj.
Vegyünk szép, sötét vörös szín
tiszafa hasábot, amelynek 1/4 hüvelyk /0,62 cm/ vastag külsô fehér rétege és vastag
gesztenye szín
kérge van! Készítsünk belôle íjat! Ha a hasáb felsô végén megszámoljuk az évgy
r
ket, azt találjuk,
hogy negyven körül van egy hüvelykben, mivel ez a vége s
r
bb erezet
és az erôsebb, tehát ennek kell lennie az alsó
karnak, mert amint látni fogjuk, ez a kar valamivel rövidebb, nagyobb feszítésnek van kitéve és ez az amelyik hamarabb
tönkre megy.
Azt tervezzük, hogy olyan íjat fogunk készíteni, amelyik olyan erôs lesz, amennyire csak összeegyeztethetô a jó lövés
követelményeivel és majd késôbb csökkentjük méreteit és erejét a mi kivánságunknak megfelelôen.
Nézz végig a hasábon és becsüld meg, vajon lehet-e két íjat kihozni belôle! Ha három hüvelyknél vastagabb és végig
egyenes, akkor f
részeld ketté hosszában! Fogd az egyik darabot satuba, gondosan tisztítsd le a kérgét vonókéssel!
Vigyázz, nehogy megsértsd a fehér réteget ez alatt a m
velet alatt!
Hasábodat vágd le 6 láb hosszúra! Nézz rajta végig és gondosan figyeld meg, hogyan hajlik és csavarodik a hát síkja!
Ha meglehetôsen egyforma, akkor húzz egy egyenes vonalat végig a fehér külsô rétegen! Ez lesz az íjad háta. Most
húzz a két oldalán 1,1/4 hüvelyknyire /3,16 cm/ egy-egy párhuzamos vonalat, melyek lefelé és felfelé a markolati
résztôl, a közepétôl 1 lábnyira/30,48 cm/ végzôdjenek! Innen ezt a két külsô vonalat enyhe ívben vezesd le az íj két
végéig, ahol már csak 3/4 hüvelyk /1,87 cm/ vastag legyen! A további munkálatoknak ezek a vonalak lesznek az alapjai,
és elég nagyok ahhoz, hogy biztos lehetsz a felôl, hogy erôs fegyverhez fogsz jutni. Vonókéssel és kaparóacéllal faragd
le a fát eddig a vonalig! Az íj hátának óriási hajlítást kell kiállnia, tehát az erezetet semmiképpen sem szabad
megbontani, legfeljebb nagyon óvatosan szabad lesimítani reszelôvel. Az íj körvonala ezen a részen marad amilyen volt
a fán: egy lapos ív.
Fordítsd meg az íjat a satuban úgy, hogy a belsô réteg kerüljön felülre és úgy igazítsd, hogy síkja vízszintes legyen!
Vonókéssel vékonyítsd el a fát mindaddig, míg a közepén 1,1/4 hüvelyk vastag nem lesz és ez fokozatosan vékonyodik
a két vége felé, ahol már csak 1/2 hüvelyk lesz a vastagsága! Nagyon óvatosan, nehogy túl mélyen vágj vagy
részecskéket kiszakíts belôle. Az íj hasának keresztmetszete teljes román ív legyen.
Sok vita volt már ennek a résznek a keresztmetszetérôl. Egyesek a gótikus ív csúcsos körvonalát, mások viszont a
nagyon alacsony ívet tartották a legjobbnak. Az elsô egy gyors, élénk elröppenést ad, ami kívánatos lehet egy
céllövôíjnál, de hajlamos az eltörésre. Az utóbbi kellemes, lágy és tartós íjat ad, mely nem törik könnyen, de hajlamos
rá, hogy kövesse az ideget. Válaszd a boldog középutat!
Az íj hasának kifaragása a legfinomabb munka és több ügyességet kíván, mint az összes többi munka együttvéve.
Mindenek elôtt a fa erezetét kell követni. Ha a hát csavarodik és hullámzik, a te vágásodnak is ugyanazt kell tenni. Az
erezet menetét nem szabad elrontani, az íjnak tökéletes fokozatossággal kell vékonyodnia a végekig. Ahol csomó vagy
bütyök mutatkozik a fában, ott több anyagot kell ráhagyni, mert különben azon a ponton gyengébb az íj.
Ha a csomó nagyobb és nem tudod kikerülni, legjobb kifúrni és megfelelô nagyságú jól megenyvezett keményfa szeget
tenni a helyére. Egy csomó, egy tyúkszem eltörik, de a beillesztett idegen fa állja a feszítést. Ha ez az ék nem nagy és
nem esik egyik karnak sem a közepére, nem rontja el az íjat. Ha faragás közben éles mélyedést találsz az erezet
vonalában, olyat, amelyik kifejezetten mélyedést alkotna, hagyj egy-két réteggel több erezetet mint amennyit a körvonal
kívánna, mert egy konkáv keresztmetszet nem állja olyan jól a feszítést mint egy egyenes.
Mikor az íjat durván kifaragtuk, a legközelebbi teendô, hogy két végén a csúcsához közel két ideiglenes rovátkát
vágjunk. Legjobb patkányfarok reszelôvel bereszelni az íj két oldalát 1/8 hüvelyk mélységben.
Most fel tudod ajzani az íjat és ki tudod próbálni a görbületét. Ezeknél az elsô kísérleteknél nagyon erôs íjhúrra van
szükség, kb. 90 szál 12. számú lenfonalból /U.S.A. számozás/ kell készíteni. A húr elkészítését késôbb fogom
elmondani. A húrt igen nehéz rátenni az új, erôs vadászíjra és okvetlenül segítségre van szükség. Ha nincs segítséged,
fogd az íjat satuba és miután a húrt ráerôsítetted az alsó karra, húzd fel a felsôre is úgy, hogy közben az íj másik vége
falhoz vagy egy szilárd oszlophoz nyomódjon és így hajlítsd meg mindaddig míg rá tudod csúsztatni a húrt a húrtartóra!
Ha segítséged van, az húzza lefelé a felsô húrtartót, magad pedig ajzd fel az íjat!
A régi idôkben, ha egy íj idáig elkészült, kipróbálták görbületét, vagy ahogy az öreg Sir Roger Ascham mondta
"compass körül fogták", ami azt jelenti, hogy tökéletesre hajlították a megfeszítéssel. Az ehhez való szerszám egy
három láb hosszú, két hüvelyk széles és egy hüvelyk vastag deszka volt, aminek az egyik végén "v" alakú bevágás volt,
hogy abba az íj markolatát beletehessék. A deszka egyik oldalán 2 hüvelyknyire egymástól kis rovátkák voltak, egészen
28 hüvely /71,1 cm/ távolságig. Ezekbe akasztották az íjhúrt.
Fektesd a felajzott íjat a padlóra, a feszítô deszka "v"alakú részét tedd rá a markolatra és állítsd fel a feszítôt! Tedd
egyik lábadat a deszkához közel az íjra és húzd fel az íjhúrt kb. 12 hüvelyknyire /30,48 cm/ a markolattól! Ha az íj
hajlását eléggé szimmetrikusnak találod, feszítsd meg az íjhúrt még néhány hüvelykkel tovább! A tökéletes ívnek az íj
közepén kissé laposnak kell lennie.Ha valamelyik kar vagy rész nem hajlik szimmetrikusan, ezt a részt gondosan
gyengíteni kell. Vékonyítsd le a kérdéses pont fölött az íjat, azután újra próbáld ki!
Nagyon óvatosan kell az íjat mind jobban megfeszíteni és nem szabad egy-két másodpercnél tovább megfeszítve
tartani. Végül mégis a két kar meglehetôsen szimmetrikusan fog hajlani, az íj egész hosszában egyenletesen osztva el a
feszültséget. Nagy tapasztalat kell ezekhez a munkákhoz. Ha krétával egy tökéletes formát felrajzolunk a padlóra, akkor
ehhez igazíthatjuk az íjat.
A tökéletes íj közepén egy kissé merev és az alsó kar egy árnyalattal erôsebb mint a felsô.
A valódi lövési pont 1,1/4 hüvelykkel felette van az íj mértani középpontjának, a kéz magától értetôdôen ez alatt van. A
markolata tehát mivel 4 hüvelyk hosszú, 1,1/4 hüvelykkel felette és 2,3/4 hüvelykkel alatta lesz, ez teszi azt, hogy az
alsó kar valamivel rövidebb és ezért kell valamivel erôsebbnek lennie. Ennélfogva, amikor az íjadat megfeszíted,
szimmetrikus lesz, de amikor csak fel van ajzva, a felsô kar görbülete nagyobb mint az alsó karé.
Az íj amit így készítettél, 80 fonton felül fog húzni, még akkor is , amikor már teljesen a húrhoz igazodik. Ez szükséges
is, hogy legyen mibôl tovább redukálni. Ezt kaparóvassal, reszelôvel, végül pedig zsebkéssel, üvegpapírral és
acélgyapjúval végezzük.
Arra kell törekedni, hogy íjad minden része együtt m
ködjön és egyformán vegyen részt az óriási megterhelésbôl, mert
ha valahová több jut az óriási megterhelésbôl, elôbb-utóbb el fog törni.
Thomas Warning angol íjkészítô mester mondotta, hogy egy teljesen megfeszített íj nyolc esetbôl hétszer eltörik.És
igaza van. Feszítsed meg az íjadat jobban mint a standard 28 hüvelyk /71,1 cm/ csak 3 hüvelykkel és máris eltörik.
Tehát méginkább lehet mondani, hogy egy teljesen megfeszített íj 9/10 esetben eltörik.
Az is igen fontos, hogy az íj markolatánál merev legyen, mert akkor a lövésnél nem ugrik vagy rúg, mint ahogy a
gyenge markolatú íjak szoktak.
Végeinél, kb. az utolsó 8 hüvelyknél az íj legyen könny
. Ezt úgy érjük el, hogy a hátát gyengén lekerekítjük és a
szélességét csökkentjük. Ez élénkséget ad az íjnak, amit ostorszer
végnek mondunk.Vadászíjnál, ha a végei kissé
merevek, nem baj, mert megbízhatóbb és ez elôrébbvaló mint egy brilliáns elröppenés.
Ekként kell dolgoznod az íjon, míg végül kipróbálhatod és lôhetsz vele. Igen jó ha egy embernagyságú tükör elôtt
felhúzod és megfigyeled a vonalát, azután megfeszíted és megfeszítteted a barátaiddal is és megbíráljátok. Tény az,
hogy míg egy íjnak a kidolgozásánál a tényleges munka nem több, mint nyolc óra, addig teljes kézhez szoktatása és
igazítása hónapokat vesz igénybe. Az íj elkészítése, épp úgy mint a heged
é, m
vészi munka. A legjobbat csak a
legnagyobb gondossággal tudjuk kihozni. Épp úgy mint a heged
, az íj is csupa hajlított vonalból van felépítve, nincs
benne egy egyenes vonal sem. Több íjamnak teljes elkészítéséhez három-négyszeri átdolgozás is kellett. Az "Öreg
Rettenetes " elôször 85 fontos volt. Vékonyítottam, rövidítettem, ostorosítottam, újra meg újra átdolgoztam, hogy a fa
minden részecskéjét m
ködô összhangba hozzam. Minden jó íj a szeretet munkája.
A te íjad most készen van lövésre, de mielôtt kipróbálod állapítsuk meg az erejét! Ajzd fel, tedd vízszinteesen satuba
úgy, hogy a húr feléd nézzen! Végy egy rugós mérleget ami legalább 80 fontig mér és akaszd be a horgát az íjhúrba!
Húzd addig amíg a mérôvesszô 28 hüvelyket nem számol az íj hátától a húrig! Amit akkor mutat a mérleg, az a te
íjadnak a súlya.
Kényelem szempontjából terveztem egy olyan rudat, ami megkönnyíti a mérést, mert egyszerre lehet leolvasni róla a
hüvelyket és a súlyt.
Ha még mindig úgy találod, hogy íjad túl erôs, akkor tovább kell gyengíteni. Kezd elôlrôl a kaparóacéllal és a
reszelôvel, simíts ki minden olyan egyenletlenséget, amit csak lehet és vidd le a súlyt 65 fontig, mint legalsó határig!
Ajzd fel és mérd meg újra és újra, amíg el nem jutsz oda ahova akartál! Ha túlságosan le találtad volna könnyíteni az
íjat, vágj le a végébôl 2-4 hüvelykeet, erôsebb lesz és jobban fog lôni.
Minden tiszafa íj veszít az erejébôl hosszabb használat után, így a te íjadnak is 5 fonttal erôsebbnek kell lennie, mint
amennyi a végcélod. Ha egy íjat száraz, meleg helyen hosszabb ideig pihenni hagyunk, néhány év alatt megnövekszik
az ereje. Tapasztalataink szerint az állandó használatot az íj 3-5 évig bírja. Minél hosszabb az íj, annál hosszabb az
élettartama. Néhány eltörik, néhány megrokkan, míg mások tiszteletteljes öregkort érnek meg. Vannak olyan tiszafa
íjak, amelyeket évezredekkel ezelôtt készítettek. Ha lônének velük, ezek természetesen eltörnének. Sok száz éves íj
egyes alkalmakkor még használható. Úgy becsültem, hogy egy íj átlagosan százezernél valamivel több lövést bír el,
azután már elkezdi az öregedés különbözô jeleit mutatni.
Készítsd íjadat olyan szépre, szimmetrikusra és rugalmasra, amilyenre csak lehet! Ne legyen benne sem holt sem
túlfeszített rész, dolgozd el a legnagyobb gonddal, amíg megközelíti az ideálodat! Simitsd le üvegpapírral és fejezd be
acélgyapjúval! Ha a kidolgozott fát egy pillanatra vízbe mártjuk, vagy csak a felületét benedvesítjük, ettôl kissé újra
felszálkásodik. Ha mármost ezt újra ledörzsöljük, akkor gyönyör
csont sima és fényes lesz.
Most jön a húrtartók felrakásának ideje. Azok nélkül is jól lô az íj, de így sokkal biztosabb.
Idôtlen idôk óta szaruból készült húrtartókat szoktak a karok végére tenni abból a célból, hogy a húrt ráakasszák.
Készítettünk már nyersbôrbôl, keményfából, alumíniumból, vapiti agancsból, szarvas agancsból, bivalyszarvból, papír
fíberbôl és tehénszarvból. Az utóbbi a legjobb. Mészárosunknál biztosítsunk magunknak néhány szarvat. F
résszel
végjuk le a végét 3-4 hüvelyknyi hosszan! Fogd a satuba és fúrj bele egy 1,1/4 hüvelyk széles /1,27 cm/ konuszos
lyukat! Egy 1/2 hüvelyk vastag fúróval, - melyet a megfelelô hosszúságban konuszosra alakítottál, - készítheted el.
Ebbe a lyukba enyvezz bele egy rövid fadarabot, hogy be tudd fogni a satuba amíg dolgozol rajta! Amint az enyvezés
megszáradt fogj egy reszelôt és alakítsd ki a húrtartó bütykét, amit leírni igen nehéz, de lerajzolni annál könnyebb!
Ferde irányú rovátkának kell lennie rajta, amibe az íjhúrt lehet majd akasztani. A felsô karra készített bütykön még egy
külön lyukat is kell fúrnod, amibe azt a szíjat kell belef
zni, ami az íjhúr akasztójában van belekötve és azt a célt
szolgálja, hogy a leeresztett íjhúr le ne csusszon a felsô karról.
Vadászíjnak a húrtartói erôsek és rövidek legyenek, 1,1/2 hüvelyknél /3,81 cm/ semmi esetre se legyenek hosszabbak,
mert erôs használatnak vannak kitéve. Vastagabbra és szélesebbre is készítsük, mint a céllövô íjak húrtartóit.
Ha a húrtartókat durván kidolgoztad, akkor tedd be ôket forró vízbe, hogy le tud venni a fogantyúról. Faragd le az íj
végeit úgy, hogy a hegyük gyengén hátra felé mutasson, de még ne tedd fel ôket véglegesen!
Most adjuk az íjnak a külön nyersbôrbôl készült hátrészt! A közönséges tiszafa íj ha eléggé védve van a külsô fehér
réteggel, nem kíván külön védelmet. Mivel azonban sok íj eltörött a kezünkben, megfogadtuk Ishi tanácsát és
biztosítéknak egy bôrréteget tettünk a hátára. A bôrt ami erre a célra használtunk az ipar tisztított borjúbôr néven ismeri
és dobok, pergament készítésére, m
végtagok bevonására használják. Nem sokkal vastagabb, mint az írópapír.
Két három láb hosszú /91,54 cm/ és két hüvelyk /5,08 cm/ széles darabra van szükség. Egy óra hosszat áztassuk meleg
vízben! Ez alatt felpuhul. Közben durvítsd fel az íjad hátrészét! Fogd be satuba és kend be a hátát vékonyan meleg
asztalos enyvvel! Mikor a nyersbôr meglágyult és megpuhult, fektesd le sima felével egy deszkára és a felesleges vizet
távolítsd el belôle! Gyorsan kend be mind a két darabot meleg enyvvel, a felesleget távolítsd el ujjaiddal és rakd fel ôket
az íjra! A markolatnál tedd ôket egymásra 2-3 hüvelyknyi darabon. Simítsd el ôket az íj végei felé, simogasd és
nyomkodd ki alóla a légbuborékokat és a felesleges enyvet! A markolatnál csavard körül durván zsineggel, hogy a
bôrök vissza ne csússzanak és a végei felé tegyél ugyan így! Vedd ki a satuból és gondosan csavard körül egyik végétôl
a másikig gézzel! Tedd félre egy éjjelre, hogy száradjon! Ha megszáradt, vedd le a gézt és a zsineget, vágd le az
egyenletlen széleket és az egymásra takart darabokat is kapard simára! Mikor eljutottál eddig, a külsô részt kend be
nagyon vékonyan enyvvel és ezzel az egész készen van a végsô simításokra.
Miután az íj hegyeit konuszosra vágtad és a húrtartók a bôr felragasztása elôtt pontosan ki lettek próbálva, a szokásos
folyékony enyvvel felragaszthatod a húrtartókat.
A markolat hátrészére enyvezz egy 1/8 hüvelyk /0,31 cm/ vastag, 1 hüvelyk /2,54 cm/ széles 3 hüvelyk /7,62 cm/
hosszú lekerekített vég
fadarabot! Az íj markolatát csavard körül erôs horgászzsinórral és gondosan bújtasd el úgy a
kezdô mint a befejezô véget! Egy kevés enyvvel vagy folyékony sellakkal kend le, hogy szilárdan tartsa a kötést!
Néhányan a disznó, vagy egyéb bôrbôl való borítást szeretik, de a jó zsinor csavarás biztosabban tart és nem izzasztja a
kezet.
A markolat 4 hüvelyknyi helyet foglal el, amibôl 1,1/4 hüvelyk /3,16 cm/ a középpont felett és 2,3/4 hüvelyk /6,95 cm/
a középpont alatt van. Szegd be a zsinór csavarást egy fél hüvelyknyi bôrrel! Áztasd be vízbe és metszd le a széleit
rézsútosan! Kend be enyvvel, csavard az íj körül és a hátán ragaszd végeit az alatta levô bôrre! Egy kis bôrdarabot az íj
baloldalára is szoktam ragasztani, hogy megvédjem az íjat a vesszô dörzsölésétôl. Ezt hívják nyíllapnak és
gyöngyházból, vagy csontból is szokták készíteni, de a bôr jobb. Ezeket a részeket be kell csavarni ideiglenesen
zsineggel, amíg meg nem száradnak.
Az íjat ezután üvegpapírral és acélgyapjúval simítsd teljesen simára és ezzel készen van a lakkozásra.
A kristály lakk védi legjobban az íjat. Nem enged hozzá nedvességet, két hátránya azonban van. A sok hajlítástól
megrepedezik és túl fényes. Egy vadászíj pedig ha túl fényes megijeszti a vadat. Gyakran elôfordult, hogy a nyulak és
szarvasok mindaddig nyugodtan álltak, míg az íj el nem lett pendítve. Akkor azután megugrottak, idejében ahhoz, hogy
megmeneküljenek a nyílvesszôtôl. Elôször azt hittük, hogy a nyílvesszôt látják, késôbb jöttünk rá, hogy az íj
villanásától ijedtek meg. Az íjakat be lehet festeni zöldre vagy drappra, de mi szeretjük látni a fa természetes erezetét.
Befejezéskor én legszívesebben elôször sellakkal bekenem a hátbôrt, a fogantyút és a bôrözést. Mikor ez megszáradt, a
fát forró lenmagolajjal bekenem. Ugyan azt az olajos ruhát használom,a közepébe egy marék vattát fogva ami át van
már itatva alkoholos selakk oldattal. Ezzel gyorsan bedörzsölöm az íjat. Többszöri olajozással és sellakkozással kit
nô
francia politúrt kapunk ami tartós és elasztikus.
Hagyd néhány napig száradni, azután dörzsöld be az egészet padlóviasszal és gyapjú ruhával fényesítsd ki! Vadászatra
mindíg vigyél magaddal egy kis üveg lenmagolajat és naponta töröld át vele az íjadat! Én egy rész cédrusolajat szoktam
keverni egy rész lenmagolajhoz. Az elôbbi illata megadja a kellemét az utóbbi használatának.
A tiszafát helyettesítô anyagokról. Ahol nem lehet tiszafához jutni, az amatôr íjász változatos helyettesítô anyagok
között válogathat. Biztosan és legkönnyebben lehet a hickorihoz hozzájutni, de ez elég gyenge anyag. Úgy gondolom,
hogy a disznódió, vagy a simahéjú a legjobb változat. Arra kell törekedni, hogy egy darab sarjhajtásra, fehér külsô
rétegre tegyünk szert és ezt repeszteni kell, hogy egyenes erezet
anyagot kapjunk.
Ezt ki lehet dolgozni ugyanolyan méretre mint a tiszafát, de az íj lassú és nehézkes lesz. Lesz egy javíthatatlan
tendenciája arra, hogy kövesse az íjhúrt. Nem szükséges a hátát megerôsíteni, mert sohasem fog eltörni.
Az osage orange /vadnarancs/, a szeder, a Szt. János kenyérfa,a fekete dió külsô réteggel együtt, a vörös cédrus, a
boróka, az alma, a kôris, a szilva, a nyírfa azok a részben nálunk is megtalálható anyagok, amikbôl íjat szokás készíteni.
A lándzsafa, a citromfa és az osage narancs mellett a tenesse vörös cédrus a legjobb, hickori hátsó borítással.
Menj el egy fakereskedôhöz és válassz ki egy tiszta, hibátlan cédrus pallót, a lehetô legegyenesebb erezettel! Vágj, vagy
repessz ki belôle egy hat láb hosszú, két hüvelyk széles és egy hüvelyk vastag darabot! Simítsd le egyenesre és a két
hüvelyk széles oldalát durvítsd fel reszelôvel! Szerezz ugyanilyen méret
fehér szemcsézet
hickorit! Ennek is reszeld
meg az egyik oldalát, azután folyékony, forró enyvvel ragaszd össze ôket! Csavarokkal, téglákkal vagy súlyokkal fogd
össze ôket szorosan! Néhány nap múlva elég száraz lesz ahhoz, hogy dolgozni lehessen vele.
Ettôl kezdve a további megmunkálás éppúgy történik, mint a tiszafánál. A hickori hátlap ugyanazt a szerepet fogja
játszani, mint a tiszafa fehér rétege. A cédrusnak kellemes, lágy ellövése van és a hickori hátlap törhetetlenné teszi.
Az így készült íjat 2-3 hüvelykenként len vagy selyem fonallal körül kell csavarni, ugyanúgy, mint a horgászbotokat és
többször kell lakkozni, hogy a nedvesség ellen jól meg legyen védve.
Ha nem használod az íjadat, akaszd fel egy szögre, vagy fogasra az íjhúr felsô végénél fogva! Ne állítsd sarokba, mert
az meghajlítja az alsó kart! Száraz, meleg szobában tartsd és óvd a horzsolásoktól! Gyakran viaszold az íjat meg az
íjhúrt is! Viseld gondját, mint egy barátnak, hiszen fegyvertársad!